Eddig nem rémisztett meg a sötétség, de most, hogy már nem tudtam igazán megbízni magamban - a józan eszemben pedig még kevésbé -, kissé megborzongtam. De az ijesztett csak meg igazán, hogy Dominic szemében is félelmet láttam. Ösztönösen megfogtam a kezét, és mikor felém fordult, azt tátogtam, hogy minden rendben lesz.

- Nos, hölgyeké az elsőbbség - állt meg az igazgatói iroda előtt Mr. Bishop és kitárta előttem az ajtót. - Maga csak foglaljon helyet itt, Mr. Marion. A bátyja mesélhetne, milyen kényelmes az a szék ott - mutatott az ablak felé, de amint beléptem az irodába, az ajtó elzárta tőlem a külvilágot.

 Ha nem rettegtem volna az igazgató szavaitól, valószínűleg tátott szájjal sétálgattam volna a hatalmas szobában. Grandiózus festmények lógtak a sötét falakon, középen hatalmas asztal terpeszkedett, mögötte bőr karos székkel. De ami még jobban meglepett, hogy az egyik fal mentén végig monitorok voltak, amik az iskola különböző részeit mutatták. Felrémlett bennem Mr. Chandler órája, mikor arról beszéltünk, hogy Orwell 1984 című regényében a Nagy Testvér mindent lát. Mr. Bishop volt a mi mindenlátó Nagy Testvérünk.

- Sajnos nekem csak két szemem van, de egy kis segítséggel mindent szemmel tudok tartani - magyarázott mellettem, aztán leült a székébe, és intett, hogy foglaljak helyet vele szemben. - Ms. Donovan, ez az intézmény a teljes kontrollra épül, még  akkor is, ha a diákok nem tudnak róla. Épp annyi szabadságot kapnak, ami nem akadályozza meg magukat, hogy normális életet alakítsanak ki, de közben mégis megfosztjuk magukat a rossz utaktól, amiket odakinn követtek. Tudom, hogy nem tökéletes a rendszer, de eddig mégis működött… Kivéve egy érdekes személy megjelenését. Meg tudja mondani nekem, ki lehetett az?

- Veronica - suttogtam, tekintetemet az igazgató mögötti festményre szegeztem.

- Pontosan. Maguk Donovan lányok szeretik olyasmibe ütni az orrukat, amihez semmi közük, és ez nagy baj - Mr Bishop felállt, és a monitorokhoz ment. - Meg kell értenie, hogy a kontoll az egyetlen, ami különbséget tesz a káosz és a rend között. A nővére képtelen volt kontrollálni a kíváncsiságát, és ez végül elég rosszul végződött számára… Remélem, elfogad tőlem egy tanácsot, Ms. Donovan. Engedje el! Ne kövesse a példáját, ne másszon bele mások életébe! Tanuljon a hibájából, különben legközelebb talán már nem kap még egy új lapot az élettől. Ami pedig a mai rend bontást illeti, ez az első kihágása és ezt is a nővére elvesztésének számlájára írom. De ne feledje ez az első és az utolsó alkalom!

 Már az ajtónál állt a hátam mögött, de én csak dermedten hallgattam. Az eszem egy elrejtett kis zugában, egy figyelmeztető villogott, hogy vigyázzak magamra. A gyomrom görcsbe szorult Mr. Bishop minden mondata után, mert úgy éreztem, hogy többet tud, mint mindenki más az épületben. De ami még hihetetlenebb volt, hogy olyan volt, mintha megfenyegetett volna. Minden mondata, a hanglejtése, egyetlen egy üzenetet tartalmazott számomra: ha nem vigyázok Ronnie sorsára jutok. Tudtam, hogy csak képzelem, hogy a józan eszem újra elgyengült, és azért jutnak gondolok ilyen badarságokra, de mikor felálltam és megálltam vele szemben az ajtónál, a lábam is megrogyott. A tekintete pontosan olyan volt, mint amilyen a hangja: üres, hideg, kimért, és gyilkos.