Tudom, hogy nagyon régen tettem ki ízelítőt, vagy részletet az oldalra, és páran már azon és elgondolkodtak, hogy élek-e még. Nos, jelentem, igen, de a mostani regényem története egyszerűen 2 éve fogva tart, és gyakran ha befejezek egy fejezetet, hetekig nem is tudom újra rávenni magam, hogy leüljek és újra a félelem, fájdalom, elkeseredettség tengeréből próbáljam kihúzni legszeretettebb főszereplőm, Rose Care-t. Egy kis összefoglaló a történetről:

Rosemary Carmington, egy 27 éves sikeres és gyönyörű nő, akinek minden megadatott, amiről más csak álmodik. Amerika egyik legtehetségesebb énekeseként tartották számon, amióta csak eszét tudja, ám karrierje egyre inkább hanyatlik, vőlegényével egyre eltávolodnak egymástól és ez nem minden.

Mikor kiderül, hogy a nő egy nagyon ritka betegségben szenved, és mindössze 6 hónapja van hátra, az élete fenekestül felfordul. Újra kell hát értékelnie mindent, amilyen van, és megpróbálnia úgy élni a hátralevő idejét, hogy megtalálja azt, ami soha sem volt az övé.

Titkok, hazugságok, remények és az egyre fogyó idő hálójában vajon milyen esélye van egy halálra ítélt szerelemnek?

Ebből a regényből osztok meg hát veletek egy nagyon fájdalmas dalszöveg részletet, ami jelenleg eléggé rezonál az én életemben lévő eseményekkel is. Hamarosan jelentkezem még részletekkel és egy könyvkritikával is készülök, úgyhogy ne menjetek messzire! :)

- LL